Pertu

Mélyebbek a rések.
Kisebbek a téglák.
Füst tölti ki a süllyedő fugát.
Kék, talán türkiz vagy már
nem is tudom, de illatát
a bornak reátok fújom.
Sorsotok körém merevült,
ajtótok zárva, az ablak
repedtre sikerült.

Pőrére vetkőztet minket
a dohszag idelent.
Csend bomlik morzsákra
plasztik asztalon.
Néha egy kéz keres
kacska kézhelyet
képlékeny, hámló falakon.

Kocsmákba csempészett,
húsba vágó, sajátos hitek.
Már várnak, s isznak is veled
a kevesek meg a kicsinyek.