Pepe, a vezér megunta, hogy családjával segélyeken él, és elhatározta, hogy változtat rajta. Elment a központi bankba, és egy vizipisztollyal arra kényszerítette a főpénztárost, hogy adja át a napi bevételét, 40 milliárd dollárt. Ezt tízzel elosztva, 4 milliárd tiszta pénzt jelentett, cigányonként egy millió dollárt. A suissi bankárok megijedtek Pepe földig érő szakállától és fekete göndör hajától, amelyet lófarokban kötött hátul össze, sőt odáig vetemedett, hogy neje, Sára még copfba össze is fonta.
Az egymillió dolcsiból rögtön lerombolta vályogházát, és T.R. munka nélküli kőművessel egy kacsalábon forgó palotát építtetett, amelyben el tudta helyezni mind a húsz gyermekét, és nagyseggű feleségét is. Ő maga az ajtóküszöbön húzta meg magát, pokrócba csavarodva, mert már kutyára nem maradt pénzük!
Így teltek napjaik, amikor megunván a hideg európai telet, repülőre szálltak, és a bantu feketék repterén leszállva, egy szál tangában, mind a huszonegyen békemenetet csináltak, elgyalogoltak a Tanganyika tóhoz fürödni. Sajnos a tó kiszáradt, ezért sárral kenték be magukat, majd kifeküdtek a napra a gyógyiszappal a testükön és szárítgatták magukat. Rájöttek, hogy ettől minden nyavalyájuk elmúlt, még az isiászos lumbágó garnélarákkal körítve is.
Pepe sürgősen beszerzett magának egy malacperselyt a párizsi tangón, és az újra megáradt Missisippi vizében csónakba rakta, hogy az államok, és egyéb békebeli töpörtyű országok fémpénzt tegyenek bele. Másnapra annyira teledugták kunával, hogy kénytelen volt az alsó gumit eltávolítani, és megfejni a pénzgyűjtő automatát, hogy tovább rabolhassa a világ országait.
Végül is az eszkimók megunták Pepe ténykedéseit, és a Déli sarkra száműzték népes családjával együtt, ahol megszületett Pepénétől a huszonegyedik gyermekük, Bendegúz, aki már két napos korában szobatiszta lett, sőt hat hetes korában arra vetemedett, hogy kisszótárral a kezében hottentotta nyelven tárgyalásokat folytasson.
Mikor Bendegúz egy éves lett, elvégezte az egyetemet Katalóniában, és doktori disszertációt írt. A doktori címet ugyan nem kapta meg, de legalább volt egy vasdiplomája. Két éves korában megunta a földiek majomságait, és a Vénuszra disszidált, majd kerékpárra pattanva körüljárta az egész világegyetemet. Időnként egy csillagra leszállva meggyújtotta cigarettáját, de dohányozni kénytelen volt a Tejútrendszerbe kilőni magát, mert különben megbüntették volna a villamosmegállóban 1.3.333.333.333. játékpénzre. Családja hiába hívogatta mobiltelefonon, nem volt hajlandó – mint hazatérő disszidens – hazajönni.
Aztán a Marson egy kétsejtű élőlánnyal találkozott és feleségül vette. 13 majomlányuk és 13 majomfiúk született, és kénytelenek voltak a Tanganyika partján egy templomban megkeresztelni mind a 26-ot, de a névválasztással gondban voltak, így volt hogy egy fiú és egy leány majomgyerek ugyanazt a becenevet kapta, ezért a hátukra tetováltatták neműket, de csak előröl tudták a nagymamák és nagypapák megkülönböztetni unokáikat.
Végül is beszereztek 28 horgászbotot, damilt, és csalit, fogtak három kiló fekete bálnát, megsütötték, és ingyen konyhákat nyitottak a törpe egereknek, és egyéb hozzátartozóiknak.
A svéd Nobel-bizottság fenti tetteikért Béke Nobel-díjban, és Orvosi Nobel-díjban részesítette a családot, mert Bendegúz közben felfedezte az örvsömör ellenszerét, a fekete poloskát. Erre mindenki szerte a világon ezeket a rovarokat kezdte tenyészteni, és halakba átültetve, ikra formájában jöttek a világra.
A sziámi harcos hal b. megtermékenyíteni őket, így hol csak fiú, hol csak lányok születtek.
Egyszer világra jött egy biszex csemete is, de őt eltették láb alól.
