Szürke felhőpaplan alatt
úgy búvok meg, mint a vadak,
foszladozó nyárélmények
megbotlottak: – félreléptek.
Ősz van, szürke, ónos, sáros,
ködben bújt el az a város
hol utcákat, parkok padját
emlékeim simogatják.
S a vén idő rám tapadva
néz vissza a pillanatra.
Likes
Nincs hozzászólás