569. szám Vers

Öreg vincellér

Szerző:

Emlékek futkosnak, tavaszi gidák
gyümölcssavak és a glükozidák…
sok tucat nyár ízét az ajkaimon,
orromban is érzem és szájpadlásomon…

Elzuhantam egyszer a hegyoldalon
máig hordom nyomát az arcomon
annak a napégette kőnek;
csípős szagát érzem a fertőtlenítőnek.

Néha előjönnek a férfias szagok;
korhadt penészes hordók, cefreillatok
és dac és lendület és büszke krákogás:
Legyűrjük ezt is, fiam, és jöhet bármi más!

Elhagyott a szerelem már régen
az elmúlás úrrá lett vágyamon,
nem érzem a régi nők buja illatát;
vaskezű félelem fojtogat ágyamon.

Emlékek közül már csak egy marasztal.
A diófa alatt álló kecskelábú asztal.
Pohár borom színén szikrázik a fény.
Ne hívj még magadhoz, Égi Lény!

a szerző Őszi kék című kötetéből

Kapcsolódó írások