(egy beszélgetés széljegyzete)
Nem a tegnapot kérem vissza,
azzal a kutya rég elfutott.
A holnapunk, majd ha az lesz tiszta,
holnaputánra adhat okot…
Mert, amit még nem dúltál széjjel,
azzal úgy-ahogy én elvagyok.
De ha a Napot vered fel éjjel,
azt számon kérik a csillagok.
Ha nem köszön a reggeled se,
mert beszorult egy méla zugba,
nem jó takaró szennyesekre
régi barátság szakadt rongya.
Mit ér az ének, s mit ér a tánc,
ha nem a való csiszolt tükre? –
s ha nem igaz a mosoly se, szánk
savanyodik meg mindörökre.
