Örömmel, időnként bajjal, gondokkal.
Gondolj arra, ahol a fény, ott az árnyék. Jól tudom, többször meg is megtapasztaltam, nincsenek egyensúlyban sem a jó, de a rossz dolgaink sem. Szinte hallom, hogy most elmormolsz egy veretes káromkodást. Hiszed, hogy nekem soha, de soha nem voltak meccseim. Soha nem is tagadtam. A legnehezebb helyzetekből kivergődtem, többek csodálkozására. Sikerült és győztes voltam/lettem.
Egy-egy zuhanásomkor leültem/leülök, és kaparom össze, amim van. Leltározok. Egészség? Megroggyant, de még van mit kipipálnom. Gondolok arra, milyen sokan vegetálnak, kegyetlen fájdalmakkal vergődve. Magányosan, vagy nem… Kórházban, elfekvőben, vagy saját otthonukban.
Akkor?
Panaszra nincs okom. A meglévő egyéb „kincseimnek” örömködöm. Ez nem pénz, hanem ami megmaradt az egészségemből, a szívemhez közelállók végtelen szeretete. Kevesen vannak, de számon tartanak és én is őket. Barátaim száma megfogyatkozott, ezek fájdalmas veszteségeim.
Akkor?!
Munkámból nemcsak éltem, de a munkám volt a szenvedélyem, a játékom, a hitvallásom. Visszajelzésekre támaszkodva tudtam, hogy leírt mondataim a szívekbe találtak.
Eredménynek könyveltem és összegezve, ha csak egyetlen embert sikerült talpra állítanom, akkor már én is nyertes vagyok. Örömködésre ezért is van okom.
*
Vesztesnek senki nem született. Olyan nincs, hogy nincs tovább. Kezed, lábad, szemed világa, tudsz mozogni – jobb esetben – megvan. Ha pedig valami hibádzik, akár kezed, akár lábad, akár a látásod, van helyette más. A „maradékjaidat” kapard össze, és annak örvendj. Olyan nincs, hogy mindenünk hibádzik! Olyan nincs, hogy nincs tovább.
Likes
Nincs hozzászólás