516. szám Vers

Minden mi

Szerző:
És lakatként kattant
köztünk a közöny.
A füge gyönyört
odakozmált keserű barna kéj
váltotta föl és űzte nyomban el.
Nem felel a tekintet űrje.
Kihamvadt a lidércfény tüze,
sóvárogni bűnre, áldozásra,
kárhozatra hívó lobogása
mára csak a mása,
halotti maszk maradt.
Arcunk csukott szúette ajtó,
mögötte minden mi
mulandó.

2014 február, első díj

Kapcsolódó írások