Volt egy kisfiú, ki nagyon várta már testvére születését, bár jómaga is alig volt több egyévesnél, de mivel ő is hét hónapra született, így várható volt, hogy a testvérkéje is hamar megérkezik. Egy szép augusztusi napon meg is született, de sajnos csípőficamra, ezért a kislány (mert hugica lett), egy évig sínben-vasban volt. A testvérkéje annyira szerette, hogy még leves szedő kanállal is megverte, csak hogy járásra bírja (mikor anyukájukkal a csendes pihenőt kellet volna tölteniük).
Telt-múlt az idő, s miután a kislány is járhatott, onnantól elválaszthatatlanok voltak. Igen ám, de jött az iskola, s oda nem mehetett az ő szeretett bátyjával, de ezt is megoldották, mert mikor a kisfiúnak úszás órája volt, a kislány is belógott az iskolásokkal, s megtanult úszni ő is szépen. A kislány a nagycsoportban egy téli napon a jégen csúszkált, s elesett, de olyan rosszul, hogy meg kellet műteni. Budapesten volt a műtét, az ő szeretett bátyja oda is felment hozzá látogatni az anyukájukkal. Majd végre a kislány is elkezdte iskolát, együtt mentek, jöttek, fociztak a nagyokkal, meg lábtengóztak sokat, de volt, hogy verekedtek is, hisz anyukájuk azt tanította: ok nélkül ne bántsanak senkit, de ne is hagyják magukat. A kisfiút nyári szünetben táborba íratták, a kislánynak a nagymamánál kellett lennie két hétig.
Amikor az anyuka lement a nagyihoz, hisz ő dolgozott, kiderült, hogy a kislányt nem is látták. Úristen, hova tűnt az a lány! Még anyukájuk másnap elment a táborba a kisfiúért, s ott derült ki, hogy a kislány is a táborban volt, a tesókája kötött a nyakába kék kisdobos nyakkendőt, így mindenki azt hitte, odatartozik. Anyuka nagyon megörült, főleg, hogy nem is kellet kifizetni a költségeket: azt mondták, mindegy, nem tudták, hogy nem a táborba való.
Sajnos az évek mentek, a fiú megnősült, a lány férjhez ment. De mikor a fiú elvált, a lány engedte odaköltözni hozzájuk, hiszen nagyon szerette a testvérét. Egy nap a kisfiú örökölt egy kis pénzt, s vett egy pincelakást. A kislányt innentől nem is igen kereste, holott ő sokat segített a bátyjának, mikor ő bajban volt. Az élet sajnos úgy hozta, hogy elváltak útjaik, a kislány bátyja iránti szeretete megmaradt, de a bátyja sajnos nagyon megváltozott: önző lett, nem szereti az embereket, a munkára is azt mondja, hogy ő rabszolga, a szabad idejét ne ossza be senki, stb.
A kislány sokat szomorkodik emiatt, hisz neki a tesókája volt a mindene, vajon visszatér-e még az a szeretet közéjük, vagy mindent kiölt a fiúból a gonosz?!
Likes
Nincs hozzászólás