Szavak luftballonjába a közöny
éles tűjének hegyét böködöm.
Így is marad elég felesleges,
amelyek nem kötődnek semmihez.
Érdeklődgetünk a hogylét felől,
de a válasz értelme már bedől
félúton, a kérdés nem igényli,
mert a váltott jegy nem menettérti.
A rég-látottat magunkhoz öleljük,
ováció közben tekintetünk
már elszalad a válla felett,
nem köti le szelíd igyekezet.
Az ünnepi szónok visszaszalad
századokat, aztán a ma, a holnap.
A tömeg a dátumnál tapsba kezd,
a többi közel a mindegyhez.
Megerőszakolt szavak özöne,
itt tobzódik bennünk mindörökre.
Mondjuk, ha nincs is szükség rá,
ha akaratunk nem is akarná,
belemerülve önnön körünkbe.
