teljesen betölt a szerelem:
Fagy van.
A piciny madarak
holtan zuhannak le a fák ágairól,
az állatok beássák magukat a hó alá,
a többinek eledelt raknak ki a vadőrök.
Szemükig rongyokba bugyolált hajléktalanok
melegítik magukat reszkető kutyáikkal.
Elképesztő helyeken lelik meg őket
a szociális munkások.
Az utcákon didergőknek,
és a határokon várakozóknak,
köddel vegyülő kipufogógázban
forró teát osztogatnak.
Fagy van.
Minden vakít. Vakít.
Csúszkál a nép, dülöngél, és érdekes:
ma senkire nem mondják, hogy részeg disznó,
aki hanyatt esik.
Egy idős párt elgázolt a villamos.
Fogták egymás kezét.
A tűzoltók kétségbeesetten próbálják
megemelni a szerelvényt.
„Aki teheti, maradjon otthon,
vagy használja a tömegközlekedést!” –
Elhangzik napjában ezerszer.
Tudom, te most Cupido nyilával szívedben
boldogan vérzel,
akár bele is halnál
a feltámadás reményében….
Irtózatos. A temetőben kettérepesztett jó pár
ódon sírkövet. Nem nyugodhatnak a holtak sem.
„Combnyaktörés, megint combnyaktörés…” –
nyögi az orvos a traumán. Tizenkét órája hajt.
Eszeveszett hidegek tombolnak szerte a világon,
Még ha te úgy is érzed:
teljesen betölt a szerelem:
Fagy van.