Kiskoromtól kezdve varrónő szerettem volna lenni. Szüleim komolyabb pályára gondoltak, de a leányzó makacs volt. Így lettem varrónő-tanuló. Jól ment az iskola, szerettem a varrást, szabást és ami evvel jár.
Történt egyszer, hogy a mesterem elküldött a lottózóba, tegyem már meg kedvenc számait.
Gondoltam megteszem magamnak is.
Így lett azon a héten kettő ötös találat.
Mesterem örömtáncot járt.
– Te, leány, nagy mázlija volt a másiknak is. 15 éve játszom ezekkel a számokkal. Remélem jó helyre ment.
– Az biztos – mondtam.
Iskolám befejezve vallottam csak be bűnömet. Mesterem úgy összecsókolgatott, hogy az már sok volt.
Azóta sok idő eltelt. Mesterem is elment. És én azóta is azokat a számokat játszom.
Ha már a nyeremény úgyse marad meg, legalább a szép emlékek maradjanak meg mindenkiben!
Likes
Nincs hozzászólás