443. szám Beszámoló

Kötéltánc – L. Zsófiához

Szerző:

(Kicsilányhoz)

Mire tíz leszel, lehet, nem leszek,
láthattam fényét szemeidnek.
Tiszták voltak, mint a megmosott arany,
Ragyogjanak minduntalan.
Őrizd soká ilyennek őket,
Azt, aki lázad, sose vesd meg,
Emeld a porból fel magadhoz,
Lásd – bohóc maradtam,
Kevés voltam ripacshoz.

A 2 x 2 józanságát
Születésemtől hordozom,
Te légy az átkot megtörő,
Holtomban is védangyalom.
Tégy úgy, mintha nem hallanál,
Írj majd százszor szebbeket,
És hidd el, boldogan emésztődöm
Ha így lesz, e tizennyolc sor felett.
Tizenkilenc vagy harmincöt,
Nem oszt és nem szoroz,
Az igaz mindig bemocskolódik,
Hiába mossa magáról a koszt.
Életem folytatásos regény,
Mégis belém költözött
A félsz, miszerint felszívódnak
Gyógyszereim, de a fájdalom marad.
Bevájta magát a lelkembe, időtlen időkre.
Égesd el megkezdett, csonka verseim, ott,
Ahol abbamaradtak.

Mire tíz leszel, én már nem leszek,
De láthattam a szemeidet,
Tiszták voltak, mint a megmosott arany,
Ragyogjanak minduntalan.
Őrizd soká ilyennek őket,
Azt, aki lázad, sose vesd meg,
Emeld a porból fel magadhoz,
Lásd – bohóc maradtam,
Kevés voltam ripacshoz.

Tanulj életeden,
Hangszereden játszani,
Nőj fel, mielőtt tizennyolc lennél,
Ne tudjanak kikészíteni.
Direktbe szabott utadat
Huszárvágással szabd keresztbe,
Jönnek és okoskodnak: „Na figyelj,
Az egészet a fene megette.”
Próbálkozásaik próbák maradnak,
A pillanatnyilag legerősebb
Mindig hátul marad,
S a bukott lélek kiáltja: akkor előre!
Tanulj életeden,
Ha muszáj, hát lutrin,
Csak játssz, mert mire fordulnál,
Megfojt bármelyik rím.
Odaszegez a falhoz,
Így óvjad magad,
Senkik gyermekei voltunk,
Önönmagunk ellen a had.

Mire tíz leszel, én már nem leszek,
De láthattam a szemeidet,
Tiszták voltak, mint a megmosott arany,
Ragyogjanak minduntalan.
Őrizd soká ilyennek őket,
Azt, aki lázad, sose vesd meg,
Emeld a porból fel magadhoz,
Lásd – bohóc maradtam,
Kevés voltam ripacshoz.

Megszülettünk, kevés időt adtak,
Kötelekre küldtek,
Egyensúlyozunk, jelszavunk
A „lélekjelenlét” imígyen lett.
Azért is mutass nyugodtan ránk –
Te más vagy, bolond lennél,
Folytatni ezt a hagyományt,
Légy Lázár mása, ki sírjából felkél…
Húzd el a véres nyúl-cafatot
Farkasaink előtt,
És mondj egy imát minden gaz fölött,
Akit a vadász lelőtt.
Emlékezz vissza a tegnapok
Milyen súlyokkal nehezedtek
Vállaidra,
Mára elég és ha lesz holnap,
Mind feljebb, feljebb emelkedj!
Odamennek táncolni a kötélre,
Hová ujjad mutat –
Mert jól tudod, szavakkal ígért csontra
Csak kiéheztetett kutya harap.

Mire tíz leszel, én már nem leszek,
De láthattam a szemeidet,
Tiszták voltak, mint a megmosott arany,
Ragyogjanak minduntalan.
Őrizd soká ilyennek őket,
Azt, aki lázad, sose vesd meg,
Emeld a porból fel magadhoz,
Lásd- bohóc maradtam,
Kevés voltam ripacshoz.

                                     2011 május, első díj

Kapcsolódó írások