444. szám Beszámoló

Költészet IX. Szonettkoszorú

Szerző:


Egymaga támasza: önmaga istene, önmaga apja
s nincsen idő: a barátait elhanyagolja, magába
fordul; eléri a válaszokat, de magány a jutalma
 

bár nem akarja, de nem lehet ingatag. Indulatába
gondolatok települnek, elégnek. A szelleme néha
megköti, formaköré kalapálja: a kútban a béka
egy nagyot ugrik, a kút pereméig elér s a világba…
 

Néha a toll nem is érzi a szó erejét, ül a téma…
…lopj, ha muszáj, de a rímet, a sort a tulaj se akarja
rád bizonyítani; átalakítod, a szót betakarja
versed; a sorba simul. S jön a szemtelen, elcseni – léha!
 

pont a tiédet?… A szén beleszánthat a vasba: alapja
s ötvözi, ám ha sok, elridegülhet az ihlet, a véna…
más utakon keresed s igazát nem a módszere adja. 
 

Kapcsolódó írások