380. szám Széppróza

Kávé, tea, nasi – a pótszerek (11. rész)

Szerző:

Kávé, tea, nasi– a pótszerek

Ezeknek az élvezeti cikkeknek a fogyasztását is lehet túlzásba vinni,
ami természetesen már káros a szervezetre. Az orvosok szerint a kávé a
szívre legalább annyira ártalmas, mint az alkohol vagy a nikotin.
Persze ebben saját tapasztalatom is megerősített.
Én mindkét italt pótszerként használtam, amikor abbahagytam az
alkoholfogyasztást. Az italozásom idején is elég sok – napi négy-öt –
kávét ittam, de teát alig fogyasztottam. Igaz egy terápián – ahol egy
hónapig absztinens voltam – elértem a napi húszadagos normát is. Az
alkohol elhagyása után azonban a két év múlva már újra húsz adag körül
ittam 1997. 08. 05-ig, amióta is nem fogyasztok koffein tartalmú italt.
Még Colát sem iszom, habár előző életemben sem voltam oda ezért az
üdítőért, csupán csak vörösborral ittam. Persze könnyű volt elengednem
azt, amit sohasem kedveltem. Állíthatom, hogy több mint tizenegy éve
abszolút koffeinmentes vagyok.
Három tényező miatt féltem megszüntetni a kávéivást, még akkor is,
mikor már beismertem, hogy számomra káros, hiszen sokszor mellkasi
fájdalmaim voltak. Az első. Hogy nem tudok nélküle felébredni, hogy
álmos leszek, amikor nem kéne, vagyis nem tudok nélküle létezni. A
második, hogy még jobban lecsökken az amúgy is alacsony – 110/80-as –
vérnyomásom. Az utolsó pedig, hogy a kávé mellőzésével szorulásom lesz.
Azonban a függőségem megszűnésekor egy ihlet jóvoltából elkezdtem
rendszeresen gimnasztikázni reggel. Ezután frissen éltem meg a napomat,
és a szorulás sem okozott problémát. A következő orvosi vizsgálatnál –
két hónappal később – az is kiderült, hogy a vérnyomásom emelkedett
120/90-re, ami aztán szépen állandósult.
A kávé elengedése után viszont teát kezdtem el inni. Ez az első ital az
életemben, amit mértékkel iszom. Eleinte főzötten ittam, majd eisteát
higítottam fel vízzel és édesítettem egy kis citromlével. Az utóbbinak
egy kissé hasonlít a színe a boréhoz és az íze sem különbözik sokban
tőle. Evés és dohányzás után iszok belőle egy kis kortyot, melyen
ismerőseim csodálkoznak. Persze, ha szomjas vagyok, akkor többet iszok
a mások által savanyúnak tartott frissítőmből. Én ezt a gyenge teát
fogyasztom már évek óta szomjúság ellen, de jó néhány ismerősöm még
lefekvés előtt is erős teát fogyaszt. A börtönökben pedig az
úgynevezett „dobit” használják sokan arra, hogy jobban érezzék magukat.
Ez már nem az angol ötórai teázásról szól.
Az „élvezeti ételek” közül az édességek okozhatnak hasonló
függőségeket, szinte bármely édesség. Jómagam egyáltalán nem voltam oda
gyerekkoromban az édességekért, hiszen a húst és az alkoholt
részesítettem már akkor is előnyben. Sokakhoz hasonlóan én is az
alkohol pótszereként kezdtem használni a mákossüteményt, majd később a
sózott földimogyorót. Persze mindkettőt annyira túlzásba vittem, hogy
gyomorgondjaim keletkeztek. Az édességek túlzott zabálása okozhat
elhízást, ami a szívbetegségek, előidézője lehet. Rossz hatással van a
fogakra, ezért kellene mérsékelni már gyerekkorban is. Pedig az
édességek – elsősorban a csokoládé – igen jól termelik a boldogság
enzimeket. Pontosan ezért fogyasztják leginkább a lelkileg gyengébb
emberek. Magyarul ezeket tudat alatt használja az emberiség
kedélyjavítónak. Habár sokaknál bárminek – szotyi, ropi, pattogatott
kukorica, mogyoró, cukorka – az evése vagy a cselekmény nélküli idő
kitöltésére alkalmas vagy az erős koncentrálást segítené elő. Ilyen a
huszadik század egyik csodája is, a rágógumi. Igaz, hogy erősíti az
álkapcsot, de hogy ezen kívül mire jó, azt nem tudom. Az emberiség egy
jó nagy része egyszerűen nem tud egy helyben maradni – moziban,
állomáson várakozva, séta közben, televízió előtt –, hogy valamit ne
rágcsálna. Ezek a cselekedetek nem éppen a nyugalmat árasztják kifelé.
Igaz láttam már olyat is, akinek a szájába semmi sem került mégis
állandóan mozgatta. Ezt persze a pszichiátrián fedeztem fel.
Az én tapasztalásom szerint az evés, ivás, dohányzás és a sok beszéd a
szájon keresztül nyugtat. Mások a kezükkel vagy a lábukkal tesznek
valamilyen kényszermozdulatot, de még olyanok is vannak, akik a fejüket
ringatják vagy éppenséggel a szemhéjuk rángatózik. Ezek persze csak a
lelki betegség tünetei, ezért a pszichiátriák olvasztó kamráiban
együttesen próbálják gyógyítani. Sajnos azonban a betegek nem tudnak
azonosulni egymással.
Az Anonim Alkoholisták Tizenkét Lépését azonban minden betegségre
külön-külön használják maguk a betegek. Ezekben, a kis közösségekben a
szenvedélybetegek könnyebben tudnak azonosulni egymással.
Azonban ezek a közösségek hazánkban még nem működnek.

Kapcsolódó írások