Kérlek kicsim, nézd el nekem,
Idén nem tárgyiasul az érzelem,
Ami soha nemcsak karácsonyi volt,
A szívem tárva, de bezárt a bolt,
Hol pénzbe kerül a köszönöm.
Megértem én, – már hogyne érteném,
Számodra a szálló nem más, mint tömény
Arculcsapása egész életünknek.
Ne feledd, csak szunnyad létünk,
Mint amaryllis-hagyma télen,
Újra kibomlik szeretet s humor,
Ha tartalmas táptalajra téved.
Köszönöm, hogy vagy, s ilyen vagy,
Bár most sírok, de kell tudnom remélni:
Bebizonyítom még Neked, érdemes
Tiszta szívvel, tisztességben élni.
Tudom, lesz erőd, hogy kivárd,
Hát boldog karácsonyt,
Majmóci Eduárd!