Oly fekete volt az égbolt,
mintha öröke kihunytak volna a csillagok
és a jeges Hold mereven, holtan,
eltemetve feküdne a köztemetőben,
keresztfa nélküli sírban árván, elfeledve.
Huszonnegyedike volt.
mintha öröke kihunytak volna a csillagok
és a jeges Hold mereven, holtan,
eltemetve feküdne a köztemetőben,
keresztfa nélküli sírban árván, elfeledve.
Huszonnegyedike volt.
És mélységes mély üresség volt odafent,
a Mennyország talán úgy oda lett,
mintha sosem lettek volna angyalok
és szentek és tízparancsolat,
kihúnyt minden fény, elbújt a Szeretet.
Pedig huszonnegyedike volt.
Idelent csillogott, villogott,
szikrát szórt a puccos belváros,
csillagszórók a fényt; az emberek
a pénzt szórták eszeveszetten
a sárbatiport Szeretet nevében.
December huszonnegyedike volt.
A sátán dorbézolt,
a Kisded siratta,
eltévelyedett népét.
