540. szám Vers

Kábultan tántorogva

Szerző:
apró pirulák adnak
napodnak keretet,
„adagolást írjak rá?”
kérdezi a patikuslány:
azon nyomban szerelmed,
de doktornődet is megtartod,
bebiztosítod magadat
biztos, ami biztos-vény nélkül
nem adható ki a cinizmus
amitől okosabbnak tűnsz,
hát barátom felvilágosítalak,
sőt kőbe akarom vésni –
talán legfeljebb el(tűnsz)
miután rettegve loholtál képzeletbeli
csapzott, kiéhezett kutyafalkák elől;
nehogy jöjjön valaki,
aki örvényt varázsol
hogy beleszédülj,
s figyeld meg:
kábultan tántorogva,
önmagadról, ha lerántod a leplet,
ugyanolyan szépen fog
mosolyogni a lány,
amilyen odaadóan küzd         
továbbra is érted a doktornő
a francba már!
telefonálnak akár a világ végére
lelked fájdalmának gyógyszeréért,
holott tudod, csitíthatatlan,
mégis gyönyörű érezned
a szerelmet
a hamisíthatatlant.
                                                                                                                                                                             Február verse

Kapcsolódó írások