John Doe

Szerették, s ő is tudott szeretni.
Meg akart élni, de szántani, vetni
sosem tudott.

Tékozolt. Halmozott hibát hibára
aminek hamar meg lett az ára.
Most fizetgeti.

Büszkeségét az évek befedték,
mint jól lemázolt falat a festék.
Megváltozott.

Az ösztöne súgta: hajolj le szépen
s hajolt – ma kocsmát söpör ki éppen –
fillérekért.

Ha kergetik, elfut. Ám ha kap, örül
és boldog, de manapság bizony, körül
csak borgőz veszi.

Nevén már régóta nem hívja senki.
Magányba zárva a múltját merengi,
nem vár tavaszt.

Türelme már a gyermekek kincse.
Azt se vizsgálja, van-e vagy nincs-e
tarsolyában elég kenyér.

Elnyúlik néha egy foghíjnyi telken,
ha lábából itt-ott a vér már kiserken.
Gondold el:
Kit nem a gólya hozott?
                  

2014 április
3. díj