Irgalmatlanul

Macskám smaragdzöld szemei rám csillognak, ahogy olvasólámpám fénye elfelejtett költőimnek Garabond betűtípusból szedett verssoraira.

2.

Kinéztél az ablakon s meglátván azon nyomban záródott a rézkilincs, szellemlénynek hittél, mivel rég halottnak tudtál, egy a sok tévedéseink közül. Előfordul ez minden háztartásban.

3.

Jómagam a végtelen-véges (?) egyedüllétet választottam, sérülékennyé lettem közel negyven felé,
s macskám smaragdzöld szemeiben ugyanezt a félelmet vélem felfedezni.

4.

Hitted-e, hogy jöttödnek visszhangja a lépcsőházban valakinek, valamikor szonátaként érinti szívét a lichthofon át? Tán lehettem volna, ha nem tehetetlen. Mosolyog a Menny.

5.

Mosolyog, mert irgalmatlanul elkeseredetten kapkodva kapartam ki sírhelyemet, de megadta magát Istennek az ásó.

6.

Éjszakánként olykor ágyamhoz fagyok, elég halántékon találnia az ezredik pad emlékének.
Innom kell egy „szilvát”, sürgősen. Barátom, szaggasd meg ruhád! Fizeted?