Látod mama
Miattad sír az az édes rossz fiad
Elmentél mielőtt elégszer megcsókolhattam volna
Érdesen kérges szép kezed
Hogy ellophassam belőle
A legpuhább simogatást
Itt hagytál mielőtt bánatos szemeidről lecsókolhattam volna
A gyémánt örömkönnyeket
Magamra hagytál
Hogy ne oszthassam többé meg Veled
Örömgondjaimat
Az az egy reménység éltet tovább
Hogy találkozunk odaát
Á M E N
