Egy bácsi, férfi és agg között,
Akit a világ sárba lökött,
Aprót kért tőlem egy buszjegyre,
Hajléktalan, adtam neki egyre.
Akit a világ sárba lökött,
Aprót kért tőlem egy buszjegyre,
Hajléktalan, adtam neki egyre.
Sokat mesélt magáról nekem.
Én ezt akkor nagyon szégyelltem.
Így, fedél nélkül miért hagytam?
Neki csak pénzt és megértést adtam.
Ez az ember hitt Istenben,
Meg is egyeztünk ketten ebben.
De hogy tudott ilyet tenni?
Nehéz lehet ilyenkor hinni.
Álmodott Vele egy éjjel,
Terített asztalnál ült, székkel.
„Én vigyázok rád”– ígérte.
És a bácsi szerint megtette.