Egy teljes árva világjáró útja a Fedél Nélkül újság terjesztésig
Időutazásra invitálok mindenkit egy ifjú világjáró, teljes árva szakácsfiú múltjába és jelenébe. Mivel minden kezdet nehéz, így elsőként köszönetet mondok a Fedél Nélkül újság terjesztési lehetőségnek a Menhely Alapítványnak.
Arról nem tehettem, hogy megszülettem és a szüleim már születésem óta intézetbe adtak. Annak azonban örülhetek, hogy az állami gondoskodásnak köszönhetően vidéken nevelőszülőknél nevelkedhettem, kaphattam fedelet. Beutazhattam a világot szakácsként és élvezhettem az élet megannyi lehetőségét, mert az ifjúsági szervezetem vezetőjeként ki voltam éhezve a lehetőségekre, az önmegvalósításra és a kapcsolatokra.
Azonban arra én sem gondoltam, hogy a sors egyszer szerencsét hoz, másszor pedig szerencsétlenséget. Így az idei évben nem számítottam arra, hogy a korábbi megtakarításaimat felélve a létfenntartásom is veszélybe kerülhet. Pedig ez megtörtént több dolognak köszönhetően. Többször veszítettem el a munkámat, mert a stressz miatt nem bírtam tovább. A luxushajó után folyamihajó, majd Anglia következett, ahol Fortuna nem volt mellettem és végül majdnem elveszítettem az életemet egy londoni baleset során. Bár csak lábtörést szenvedtem, de az éppen elég volt, hogy egy időre kényszerpályára álljak és ne tudjak dolgozni, miközben a pénzem is elfogyott és saját szállással sem rendelkezem.
Gyerekkorom óta foglalkozom az országos ifjúsági szervezetem menedzselésével, hogy más fiataloknak segítsek az életben. Mivel kevésbé éreztem sikeresnek azt és sok kellemetlen dolog történt a munkahelyemen rövid idő alatt, ezért fel akartam adni. Mivel nem sikerült meghalnom a balesetben, de teljesen lemerültem anyagiakban, ezért Londonban hajlandó lettem volna hajléktalankodni is, de a nevelőszüleim, barátaim és ismerőseim meggyőztek, hogy itthon erősödjek meg. Itthon azonban sajnálattal kellett szembesülnöm azzal, hogy nem sok lehetőségem van a törött láb miatt. Támogatásokra nem nagyon vagyok jogosult – figyelembe véve a családot, a barátokat és az ismerősöket –, vagy legalábbis csak hónapok múltán mire minden feltétel adott lesz hozzá. Így találtam rá a Menhely Alapítványnál a Fedél Nélkül újság terjesztési lehetőségére, amihez terjesztői igazolványt kaptam és újságokat, amivel bevételhez juthatok az átmeneti krízishelyzetben.
Addig azonban fiatalon át kell élnem azt, hogy mennyire nehéz odamenni és eladni az életmentő, létfenntartó újságokat (a sorsommal) az embereknek, akik korábban is adófizetőként az állam segítségével a jövő lehetőségét adták nekem.
Most azt kell megtanulnom, hogy a baráti, nevelőszülői segítség mellett mások támogatását elfogadjam, mert rászorulok, hogy újra rendbetegyem az életemet és folytassam jobban, mint korábban. Az esetből tanulva, a jövőben arra kell majd odafigyelnem, hogy ne kerüljek hasonló helyzetben, illetve hogy felhívjam a figyelmét azoknak, akik tehetnek majd azért, hogy mások ne kerüljenek ilyen élethelyzetbe, vagy abból gyorsan tudjanak lábraállni. Mentő körülményként szóljon mellettem, hogy gyerekkorom óta nem kerültem hasonló helyzetben, mert mindig volt fedél felettem és megtakarításom is. Azonban az idén nagyon összejöttek a dolgok, egy magyar fiatal majdnem életét veszítette el Angliában. A támogatásokat és a szociális ellátórendszert csak addig szeretném igénybevenni, amíg szükséges és a felépülés árát visszafordítani mások támogatására, akik a jövőben segítségre szorulhatnak.
A legfontosabb küldetésemnek érzem, hogy felhívjam a jövő generációjának, az ifjúságnak a figyelmét arra, hogy az élet tartogathat meglepetéseket és előfordulhat, hogy hasonló élethelyzetben találhatják magukat egyik napról a másikra. Ezért mindenképpen érdemes segítő kezet, fedelet nyújtani és elfogadni, a létfenntartási lehetőségekkel időben foglalkozni a rászorulóknak és meglőzni az ilyen szituációkat.
Budakeszi, 2016.10.09.
