A haldokló sárkány nem fú már tüzet.
Az éjszakában nem pattog szikraüzenet.
Nem száll párás gőzfelhő, kénes lehelet.
Vedlik a festék mint a pikkelyes régi bőr.
A hajdan büszke páncél korhad csendesen.
Alkatrészt pakol a sunyi biztonsági őr.
Fáradt olaj szagát viszi a déli szél.
Hallgat a megafon, többé nem beszél.
„Arccal a vasútnak” búcsúként megállok.
Már nem szitkozódom, nem is kiabálok.
