Harmadik sötétje a holdkő éjnek,
kőre kopódik piszkosfehér,
ragyogó ruhád készen: és kézre fonódik
csontig az ismerkedésünk.
Örök ős pillanat-csillagrendszer
és elfogadni egy kőfolyosónak
lépteinket, méterenként fáklya
lobban, sietünk általin
annak ki meglépte, végül is
itt vagyunk a holdkör-éjnek.
Likes
Nincs hozzászólás