531. szám Interjú

Hajtás Pajtás! – Beszélgetés Sinka Károly Sinyával

Szerző:

„Nekem ugyanúgy haver a futárújonc, ha jó fej, mint a cégtulajdonos”

Az elmúlt 20 évben egy igazi „világcég” nőtt fel itt a városban a szemünk láttára. Kétszemélyes családi vállalkozásból indult, most közel százan dolgoznak együtt. Beszélgető partnerünk Sinya, Sinka Károly a Hajtás Pajtás egyik ügyvezető igazgatója (kettő van, a másik Kükü, Kürti Gábor), aki 1995-ben állt be a céghez, azzal a szándékkal, hogy pár hónapig marad, összeszed egy kis pénzt. Itt ragadt és végigjárva a ranglétrát – futár volt, majd diszpécser, aztán irodavezető – ügyvezető igazgató lett. Közben átalakította a várost is.

Hogy kezdődött?

A Hajtás Pajtást 1993-ban alapította egy zenész testvérpár, Tóth Zoltán és Géresi László. A mai napig ők a tulajdonosok. Akkor szobafestésből éltek, épp nem volt munkájuk. Valaki hazajött Svájcból, és mesélt egy Zürichben működő kerékpáros futárszolgálatról. Jó ötletnek tűnt, szereztek két kerékpárt, nyomtattak szórólapot és belevágtak családi vállalkozásként. Azt lehet mondani, hogy a vaksötétbe csaptak bele, akkoriban ez teljesen ismeretlen dolog volt, még bringás sem volt Budapest utcáin.

Honnan szereztek ügyfeleket?

Eleinte szájról-szájra járt a hír. A haverok egymásnak adták az információt, mindkettőjüknek nagyon kiterjedt kapcsolati hálója van, rengeteg ismerőse az alternatív rock zenész és undergrand körökben. Mindenki őket hívta. Később az nagyot dobott a Hajtás Pajtáson, amikor bekerültek egy fordító irodán keresztül egy olyan nagy nemzetközi reklámügynökség magyar leányvállalatához, akik Amerikában és a világ nagyvárosaiban biciklis futárszolgálatot használtak.
 
Milyen volt a fogadtatás a városban?

Eleinte, amikor becsöngettünk, hogy itt a Hajtás Pajtás, az emberek röhögő görcsöt kaptak már a név hallatán, amikor meg meglátták, hogy tényleg kerékpárral közlekedünk, akkor nevettek igazán, kérdezgették, hogy ti mit akartok ezzel. Mi, akik benne voltunk, tudtuk, hogy ez jó, hogy ez gyors, hogy ez olcsó, de le kellett döntenünk azt falat, hogy amikor az ember ránéz egy biciklis futárra, ne a nevetés legyen a reakció. Abban az időben a futárok nem úgy néztek ki, mint most, amikor egyenruha, bukó, szuper táska a jellemző, hanem mindenki abban futárkodott, amiben tudott. Én az első telemet egy pufidzsekiben és farmerban nyomtam le. Dolgoztunk és bebizonyította mind az üzlet, mind a város, hogy a biciklis futár alkalmas erre a munkára, sőt jobb, mint bármi más.

Honnan lettek munkatársak?

Mindenhonnan jöttek az ország egész területéről, egyetemisták, akik halasztottak, vagy akik végeztek, de nem tudtak elhelyezkedni, jött haver, zenész. Régebben főleg a baráti társaságból, ma már azonban tényleg mindenhonnan jönnek.

A futárok közösségéből egy szubkultúra jött létre, hogy történt ez?

Magától alakult ki. Munka után is együtt maradtunk, együtt sportoltunk, együtt zenéltünk, együtt utaztunk. Napi huszonnégy órában, heti százhatvannyolcban, évi háromszázhatvanöt napot együtt éltünk. Együtt jártunk bulizni, a városban elterjedt, hogy az a jó buli ahol megjelennek a futárok. Sokan csapódtak hozzá ehhez a szubkultúrához, mindenki hozta a haverjait, az én barátaim is csatlakoztak. Kialakult egy kemény mag.

Miben különböztek a város közösségétől?

Döntően semmiben. Annyiban, hogy mindig együtt voltunk és pluszként hozzájött, hogy mi bringával is jártunk. Azután a kétezres évek közepére ez a szubkultúra jelleg megszűnt. Már nem lehet mondani, hogy a kerékpározás különleges lenne. Rengetegen bringáznak a városban.

Azt azért nem lehet mondani, hogy a cég konszolidálódott?

De. Egy kicsit igen. Azért is ilyen sikeres a vállalkozás. Ahogy a cég fejlődött és egyre nagyobbak lettünk, egyre több embert kell koordinálni, szabályokat kellett hozni. Ezeket a szabályokat be is kell tartatni.
 
Milyen szabályokat?

Olyasmiket, hogy nem szabad késni, bukót kell hordani. Ahogy a cég vezetői is tizenöt évvel idősebbek lettek, már nem gondolkoznak olyan fiatalos lazasággal. Mindent jobban átgondolnak, kisebbek lettek a határok. Felelősségteljes döntéseket hoznak. Lehet azt mondani, hogy a hőskorszak, amiben mindent lehetett, elmúlt. A kapitalista gazdaság megköveteli, a tapasztalat lehetővé teszi az érett, átgondolt, bölcs hozzáállást, hogy jól menjen a cég. A futárnak is az a legjobb.

A családias jelleget sem őrzi már a vállalat?

A baráti légkör megmaradt, de nem úgy, mint a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején. Manapság is szervezünk táborokat, vannak zenekarok.  Az elég jó, hogy a futárok bejelentett alkalmazotti jogviszonyban vannak, fizetett szabadságot kapnak, adott esetben betegállomány illeti meg őket. Megpróbálunk bármiben segíteni, arra törekszünk, hogy a lehetőségekhez képest ez egy jó munkahely legyen. Fontos, hogy jókedvű emberek dolgozzanak, akkor a munka is jól megy.

Mennyi munkatársa van most a Hajtás Pajtásnak? Hogy dolgozik egy futár?

Most nyolcvan körül vagyunk. Úgy mondjuk, hogy mindent el tudunk vinni, ami a hátizsákba belefér, nagyjából 10-15 kilogramm súly még biztonságos, bár futára válogatja, de az ügyféllel mindent megbeszélünk. Leggyakrabban dokumentumokat szállítunk, céges hivatalos levelezés továbbításával bíznak meg minket.

Vannak a futárok számára nehezebb időszakok, például az időjárás befolyásolhatja a munkát?

Nagyon profi védőruháink vannak, ahhoz, hogy például a hideg ne okozzon gondot. Egy évben talán nettó tíz olyan nap van, amikor hátráltat minket az időjárás, amikor igazán nagy hó esik, vagy egész napos ónos eső, de tudjuk, hogy novembertől februárig tél van, és erre fel tudunk készülni.
 
Egész Budapestet képesek lefedni?

Már nagyon régóta az egész várost lefedi a futárszolgálat, most már országosan is van terítésünk, sőt már Európa is szállítunk különböző módokon, van autónk is, cargo rendszerben is dolgozunk, és vannak külföldi partnereink is.

Töretlen volt a növekedés, vagy adódtak nehezebb időszakok is?

A világválság minket is érintett, mert az ügyfeleink kénytelenek voltak költségeiket visszavágni, és például, pont a futárszolgálatokra szánt költségeket csökkentették. A megrendeléseink egy része egyszerűen eltűnt. Megvoltak az eszközeink, az infrastruktúra, béreltük az irodát, megvoltak a diszpécserek, telefonok, minden rendszer, számítógépek, és egyszer csak kevesebb megrendelés jött be. Volt nagyon rossz két évünk.

Mit tudtak csinálni?

Elbocsájtottunk, kisebb irodába költöztünk, összehúztuk magunkat, fizetést csökkentettünk, mindent megpróbáltunk, amit lehetett.

Túljutottak ezen?

Most már megállt a csökkenés, már nem vagyunk veszteségesek, de fejlesztgetni még nem nagyon tudunk.

Létezik jelentős konkurencia?

A legnagyobb konkurenciánk a fekete és a szürkegazdaság. Több futárcég dolgozik feketén, ezért olcsóbb tud lenni, és a dolgozóinak látszatra magasabb fizetést képes adni, bár ebben az esetben, nincs számukra, fizetett szabadság, betegállomány vagy biztosítás.

Hogyan tervezik a jövőt, esetleg hosszútávon?

Megpróbálunk, évről évre egyre jobbnak lenni, de a magyarországi jelen gazdasági helyzetben nehéz tervezni. Lehet tervezgetni, de felelősségteljesen körülbelül egy évet tudunk belátni. Fejlődési irány lehet az elektromos teherbicikli, most dolgozunk az igényfelmérésen és az látszik, hogy nagy igény lenne rá, és jó is lenne, de elég drága ahhoz, hogy csak úgy beleugorjunk. Foglalkoznunk kell a dologgal, mert nagyon hasznosnak tűnik. A teherbírása 100 kilogramm, egy töltéssel – hajtás rásegítéssel – 150 kilométert tud menni, egy nyomtávú, tehát jól használható közlekedési dugóban is. Nem befolyásolja az emelkedő vagy az ellenszél.

Terveikben továbbra is fontos szempont az ökologisztika?

A Hajtás Pajtásnak mindig is nagyon fontos volt a környezetvédelem, de szerencsés egybeesés, hogy a környezetbarát megoldások nagy része nagyon költséghatékony is. Átgondoltan és okosan csináljuk, nem ugrunk bele felelőtlenül, drága dologba, csak azért mert az nagyon „zöld”, de nem csinálunk valamit, csak azért mert nagyon megéri, ha káros a környezetre.

Milyen hatással volt, van a Hajtás Pajtás a városra?

Egyértelmű az összefüggés a Hajtás Pajtás és a kerékpáros közlekedés elterjedése, népszerűvé válása között.  Éveken keresztül szerveztük munkatársammal Kürti Gáborral együtt, rengeteg civil és önkéntes segítségével, a Critical Mass nevű rendezvényt, amely nagyon népszerű kerékpáros felvonulás volt, melyen minden évben kétszer, több ezren vettek részt. Az egész város megváltozott, rengeteg a bringa és sokkal biztonságosabb a közlekedés a kerékpárosok számára.

Milyen a Hajtás Pajtás kapcsolata a világ futárcégeivel?
 
Részt veszünk a kerékpáros futárcégek részére szervezett Európa- és világbajnokságokon. Sőt mi is rendeztünk 2001-ben világbajnokságot, és 2011-ben Európa bajnokságot, itt Budapesten. Ezeken a rendezvényeken számít a teljesítmény és a komoly fizikai munka, de a legfontosabb, hogy a futárok találkoznak egymással a világ minden tájáról és buliznak egy jót. Ez általában egy hosszú hétvége. Nagyon jó érzés, hogy míg régebben értékes tapasztalatokat szereztek itt munkatársaink, ma már mi szolgálhatunk a tapasztalatainkkal másoknak. Világszerte elismert kerékpáros futárcég lettünk.

Kapcsolódó írások