Húsz éve vagyunk már házasok,
Szerencsére, szerelmünk nem kopott.
Mikor még jogász voltál, én meg külkeres,
Fene bánta, ha heves
Vágyunk délben izzott fel
(csak a gyerekre voltunk tekintettel).
Egy baj van csak:
Én most itt lakom, s Te meg ott,
Létre csak akkor jöhet egyszeri légyott,
Ha kérelmet nyújtok be,
S a fiatal HatalmaSok
Engedélyezik,
S pecséttel ellenjegyzik.
Mindezt persze szigorúan csak nappalra,
Este nyolcig, s kötött időtartamra.
Nappal, mikor folyik az élet a női szállón,
S árgus szemek és vájt fülek lesik
A kiszűrödö hangokat
-vékonyak a falak – …
Most sokszor csak ülünk némán,
Számoljuk egymás szarkalábait,
No meg a minimálbér garasait,
MeLyből egykor albérlet lehet,
Ahol a főbérlő– remélhetőleg – süket!
