Kérhetném-e azt, hogy a híd alatti vackomban melegíts engem
Hogy a fázó gyermekemtől kérdezhessem, ugye jól vagy kisdedem.
Hogy a reményekből épülhessen egy őszintébb új világ
Hogy ne kelljen néznem gyermekem tépett paplanát
Kérhetném-e azt, hogy ne a hó takarjon
A szemed tiszta fénye Uram, hogy meleget ragyogjon
Naphosszakon hulladékból, hogy ne kelljen élnem
Hogy este a fejünk párnára és ne kőre érjen
Kérhetném-e azt, hogy szüless meg már a világnak
És adj erőt a lelkembe, hiszen annyira várlak
Voltam jobban, másképpen, de soha nem nélküled
Meddig tart még az élet? Bár kitartok, csak veled.
Kérhetném-e azt, hogy a lelkemben tartsd meg a fényt és a csontom
ne legyen törékeny jégcsap
Ha nekem nem is de szeretteimnek lehessen még a jövendő szép holnap
Látom már önmagam csillog a láthatár. Érzem ez már Istennek melege.
Megszólalt a kisfiú! Anya!
Apa már csak engem néz és tényleg kihűlt a keze.
