Freskó

A legfájdalmasabb percet vártam
vártam égő homlokomra
a távoli és a tiszta kezet
az elérhetetlen vígaszt.

A lemondás nézett a szemembe
mint a magányos vezeklés
az utolsó és dermesztő imát
hozzá hajolva mondtam el.

Szabad voltam akár egy öngyilkos
nyugodtan mindent megértve
úgy ásítottam én a halálra
ahogy rám a puskacsövek.