Itt falakból párállik a nyomor,
s ezerszer átlépett testek felett
borgőz gomolyog szelíden
vagy halk böffenés egy kapualjban
és csendesen csorog a vizelet;
buli van – kiált a virtus egy fiatalban,
majd mozgásba lendül a szombat est.
Ők csak ülnek meg állnak
vagy támasztják
reszketeg sorsuk a falnak,
még jár beléjük hálni az élet,
körülnéz néha,
de nyomát sem tapintja
búvó reménynek.
Eközben romnak álcázott
korhely kocsmákban – ez így
trendi manapság – tupírozódik
a hangulat; zene, zaj,
zöngétlen zagyvaság,
majd másnapba illan a bódulat.
Ők ott vannak ekkor is.
Belégzik újra saját nyomoruk,
kannában feloldott mámorba esnek
és talán néhány különös percig,
nem érzik magukat – feleslegesnek.
