Őrzöm,
ahogy a fagyott föld a sírt.
A sír
szeretteim elporladt testét.
Őrzöm.
Emléket őrzök így:
talán ha volt
szerelmes május-estét.
Őrzöm,
mint a harangszó a hírt,
hogy köztünk élt,
meghalt, feltámadott.
Ahogyan rács őriz rabot,
a rab
a várva várt napot,
ha majd kinyílt –
s letudva tudja múltja bűneit.
Őrzöm.
Február van, még oly kevés a fény.
Nagyon kell most,
s az is lehet,
hogy nincs is más esély.
Őrzöm, mert őriz,
és megtart engem itt –
bár semmiség,
nem több, csupán
egy féldiónyi hit.
Egy fél diónyi hit,
amit a varjú úgy keres,
mert élni kell, –
megélni érdemes.
Őrzöm hitem féltékenyen
amíg csak szembe fúj a szél.
Már február,
pár nap, s talán
majd véget ér a tél.
Őrizni kell,
tartson ki addig is
a féldiónyi hit.
Őrzöm,
ahogy a faodú
őrzi a mókus álmait.
2008. február hónap, harmadik díj
Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében.
