Hófödte tájon fagyos az élet,
őzek bokáin a sebek égnek.
Patakvíz zárva, jégréteg rajta,
nő vadak éhe, növekszik szomja.
Erdei fáknak az ága hallgat,
hó- és jégpáncél testükbe marhat.
Bokroknak alján alszik az élet,
nyulak lakhelye, most hóval bélelt.
Napfény szikrát szór jégen és havon,
fázik az élet, fázik a vadon.
Meleg szobában az ember olvas,
téli hidegben üvölt az ordas.
