564. szám Interjú

Farkas, medve, vaddisznó és én – Interjú Horkai Zoltánnal

Szerző:

Horkai Zoltánt sokan ismerik és nem csak Magyaroroszágon. Én magam úgy fedeztem őt fel, hogy egy vendéglátóipari helyen az egyik természetfilm csatornát néztem, ahol Farkasemberként mutatták be. A látvány lenyűgöző volt. Farkasfalka, medvék, szarvasok és vad madarak vették körül. Mint megtudtam, Európában, sőt a világban a filmesek, ha vadállatokra van szükség, elsősorban Horkai Zoltánt keresik. Gödöllőn van egy állattelepe, ahol munkatársaival, elsősorban Európa legnagyobb farkasfalkájával, medvékkel, szarvasokkal, vaddisznókkal, mufflonokkal él együtt. Mikor meglátogattuk, panaszkodott, kicsit beteg, legyűrte az influenza, de vonítani is tudna, ha nem lenne épp berekedve.
Humorérzéke is jó, mert bezárt minket egy kenelbe öt farkassal és a fotóssal, amíg elment egy kis csemegéért az állatoknak. Amikor visszatért azzal kezdte, nem árt vigyázni, mert ugyan a farkasok viselkedtek, de tudni kell, nem szelíd kutyák, hanem vadállatok.

Érdekes, hogy a Farkasemberré vált, pedig nem így kezdődött pályafutása. Megmondom őszintén, azt hittem vidéken nőtt fel, állatok között, juhok, kecskék, malacok és kutyák.

Szó sincs ilyesmiről. A Fehérvári úton laktunk, az állatokhoz annyi közöm volt, hogy nagyanyám sokat olvasott, főleg romantikus műveket. Megismertetett többek között Jack London műveivel. Imádtam a Vadon szavát, Buckot a kutyát, aki visszatér őseihez… csak azután rájöttem, nem így működnek a dolgok. Az állatok nem ilyenek. Jack London író, az állatok pedig állatok.
De térjünk vissza a Fehérvári útra. Ötéves korom óta farkast akartam. Ehhez képest aranyhörcsögöt és kutyát kaptam. Én meg cirkuszoltam: farkast akarok.

Bekerült az iskolába.

Nem voltam jó tanuló. Nem figyeltem semmire, állandóan megbuktam. Az iskola befejezése után nevelőapám bevitt a Stadion szállóba. Ó mekkora lehetőség! Engem nem érdekelt. De muszáj volt a konyhán dolgozni. Mosogatással kezdtem. Nevelőapám szerint, amíg nem te vagy a legjobb mosogatásban, nem érdemled meg, hogy feljebb lépj.

Ennek ellenére, farkasokról és egyéb vadállatokról ábrándozott. Pedig lehetett volna egy jó vendéglátós is, hiszen Ausztriában és Angliában végezte a vendéglátóipari főiskolát. Azután hazatért. Meg is lett az első farkasa, úgytudom a MAFILM gödöllői állattelepéről.

Ez valóban így volt. A farkas még kicsi volt, én akkoriban recepciós voltam egy panzióban, bevittem magammal. Elkezdett nőni, szétszedett egy-két párnát, paplant. Soha ne felejtsük el, a vadállat az vadállat, az is marad. Ahhoz képest, hogy nem voltam jó tanuló, sokszor megbuktam, csak megtanultam németül és angolul, ráadásul volt egy farkasom. Ennek a híre eljutott Bécsi Laciékhoz, akik filmet akartak forgatni az erdélyi havasokban és farkasra is szükségük lett volna. Nem tudtak szerezni egyet se, de hallották, hogy nekem van. Úgyhogy itt az Ördög-ároknál, felvettük a farkast, amint az edélyi havasokban kóborol. Indultak egy fesztiválon, ahol nem nyertek semmit. Mármint ők. Viszont egy állatkoordinátor kiszúrta, ez a farkas nem természetesen mozog. Érdeklődött ki vezette. Így indult be a karrierem.

Mielőtt tovább filmezett volna, egy kis kitérő is volt. Konkrétan Veresegyházára, a Medve Parkra gondolok.

Valóban, huszonegy medve lakott ott. Nem volt mindegyik barátságos. Elbizakodott voltam, azt hittem, értek a mackókhoz, de amikor megszületett egy kis bocs, rájöttem van még tanulnivalóm.
 
Beindult a karrierje, több mint száz filmben dolgozott. Olyan színészekkel is dolgozott együtt, mint Gerard Depardieu, Jean Claude van Damme és Anthony Hopkins. Nem jutott még eszébe, hogy könyvet írjon tapasztalatairól?

Még mindig nem tudok annyit az állatokról, hogy könyvet merjek írni, de gyűjtöm az anyagot.

Farkasokról lett híres, de úgy tudom, dolgozott legyekkel is.

Ez egy érdekes dolog volt. Arról volt szó, hogy a légy berepül egy csészébe, kiszedi valaki, élesztgeti, aztán a légy szépen lassan elmászik az asztalon. Kérdezték mennyiért csinálom meg. Mondtam egy összeget, belesápadtak. Megmondtam, legyek mindenhol vannak, még novemberben is, csak elő kell venni egy kis romlott nyúlbelet, a többi az ő dolguk. Mégsem tudták megcsinálni, a végén rám volt szükség. A trükköt most nem részletezem.

Végezetül megkérdezem, volt-e kapcsolata hajléktalan emberekkel?

Nagyon kevés, egyszer az egyik budapesti aluljáróban forgattunk egy farkassal. Odajöttek hozzám kéregetni. Mondtam, pénzt nem adok, de az állattelepemen lehet dolgozni. Nem jelentkeztek.

Köszönöm a beszélgetést és kívánom, sok filmben mutassa meg, milyen tehetséges állatkoordinátor.
                                                                                                                                      

Kapcsolódó írások