381. szám Széppróza

Extra vagy extrém – a pótszerek (12. rész)

Szerző:

Extra vagy extrém
– a pótszerek

Igen sok szenvedélybetegséget felsoroltam már eddig és még jónéhányat  említettem is. Nem tudom, hogy a pszichiátria szerint hány fajta ilyen betegség létezik, de az Anonim Alkoholisták Tizenkét Lépését már majdnem száz szenvedélybetegségre alkalmazzák az önsegítő közösségek.
Talán kezdeném a legveszélyesebbel: Vannak emberek, akik mániákusan keresik a veszélyt. Az extrém sportok kedvelői azt szeretik, hogy életveszélyes dolgokat találnak ki, és próbálnak végrehajtani. Sajnos nagyon sokan halálos vagy végzetes balesetet szenvednek, ami a többieket mégsem rettenti el az újabb kísérletektől. Nem hiszem, hogy egy átlagember meg tudná érteni vakmerő embertársai gondolkodását.
A testépítés – body-building –  igen fontos és szép dolog. Én is majd minden nap gimnasztikázom, hogy az alkohol által tönkretett izmaim ne satnyadjanak tovább. Ám ezt is annyira túlzásba lehet vinni, hogy belehallhat az illető. Elsősorban nem a testépítő edzésbe, hanem a szteroidok használatába. Ma már azt sem lehet mondani, hogy ez csak a férfiak szenvedélye, hiszen rengeteg nő is űzi.
Szintén nem köthető egyik nemhez sem az uralkodási vágy, mely rengeteg kapcsolatot tesz tönkre. A férfiaknál inkább nyílt agresszivitásban jelentkezik, míg a nők burkoltan hajtják végre. A másokon történő uralkodás előfordul szülő-gyerek, házastársak, barátok, munkatársak között, de vannak olyan szakmák, ahol az alá-fölérendeltség önmagában adott. Ilyenek leginkább a fegyőr-rab viszonya, de kisebb mértékben jelentkezhet a tanár-diák, orvos-beteg, ügyintéző-ügyfél vagy bármilyen főnök-beosztott kapcsolat során. Ezekben, az esetekben az ego a legmeghatározóbb. Az alázattal rendelkező személyek mégcsak véletlenül sem kívánnak a másikon uralkodni, mégha meg volna rá a lehetőségük, akkor sem. Olyan személyiségvonás ez, melyet szinte lehetetlen levetkőzni.
Az uralkodási vággyal elég sűrűn keveredik a vagyon- és pénzmánia – magyarul harácsolás. Ez ugyanis az uralkodás alapja, de azért mégis más az én tapasztalatom szerint. A vagyongyűjtés a többiektől kitűnni vágyás szenvedélye. A sok pénz pedig biztonságérzetet ad, boldogságot nem lehet rajta vásárolni.
Apropó, vásárlás. Az is lehet szenvedélybetegség. Nekem még nem volt annyi pénzem, hogy kiderüljön szenvedek-e ebben a betegségben, de sok hírességről már kiderült, hogy igen. Pszichiátriai tapasztalataim alapján – akár betegként voltam ott, akár ápolóként – igen sok embert érint.
Érdekes, hogy a szegényebb réteg is megtalálta erre a lehetőséget az úgynevezett turkálókban, turikban. Több éve nem ivó alkoholista barátnőim között jó néhányan nehezen bírnak elmenni egy ilyen bolt mellett anélkül, hogy be ne térnének.
Ezekből a turisokból is sokan növelik a gyűjtögető mániások táborát. Ők tonnányi  ruhát halmozzák fel a szekrényekben, melyek közül csak keveset hordanak. Mások viszont mindenféle lim-lomot összegyűjtenek, hátha jó lesz majd valamikor, valamire. Közben azon siránkoznak, hogy egy gombostűt sem tudnak leejteni a lakásban, mert annyi helyük sincsen, de el nem szakadnának az „értékeiktől”.
Azt gondolom, hogy a kleptománia is szenvedélybetegség, de ebben nem vagyok biztos. Mindenesetre a tévhitet, miszerint „amire nekem szükségem van az, az enyém”, azt szintén személyiségzavar okozza.
Megemlíteném még a tisztálkodási- és rendmániásokat, aki ugyan magukat nem bántják ezzel a viselkedéssel – sőt még hasznos is lehet –, de nagyon megnehezítik az emberi kapcsolatokat maguk körül.
A napimádók viszont éppen ellenkezőleg másokat nem bántanak a túlzásba vitt szokásukkal, csak önmaguknak ártanak. Az utóbbi évtizedekben az is kiderült, hogy a túlzott napozás rákot okoz, az ősi napszúrásról már nem is beszélve.
A legvégére hagytam felületes felsorolásnak a haj és fémevőket. A hajevőkről először egy Anonim Alkoholistától hallottam, aki San Franciscóban ebbe a közösségbe is elment. Később a médiában beszéltek róla, mert egy híres színésznő ebbe halt bele. A fémevőkről is a televízióban láttam egy műsort. Egy francia férfi gyomrából több mint két kiló fémet operáltak ki egy párizsi kórházban. Isteni szerencsével megmenekült, és életben maradt az orvosok legnagyobb ámulatára. Felsoroltak egy egész evőkészletet, gyűrűt, a többire már nem emlékszem. Azt hiszem jobban jártam, mikor elfogyasztottam két és fél kiló lángolt kolbászt.
Mi mindenre nem képesek az emberek vagy az elme, a lélek eldeformálódottsága okán!

(következik: a szenvedélybetegségek gyógyítása)

Kapcsolódó írások