engem már megért az idő
be kéne fejezni tudom
én – s éppúgy tudja ő
ideje menni hisz minden
elmúlt s nincs többé jövő
távozó van csak s az én
vagyok ahogy tavasz nyár
közeledtén múlnak fagyok
s elmegyünk mind mind elmegyünk
de visszajövetel nem lesz
egyirányú innen minden út
ködös reggeleken az ébredés
mint a halál oly könnyű
és pontosan oly nehéz de
minderre felteszi a koronát
hogy be s kitölt az idő
mint valami rút pempő
méreg kobramarás –
kiszív magamból
mint gyümölcsből
cukrot a darázs…
Likes
Nincs hozzászólás