423. szám Vers

Én…

Szerző:

Én a paraszt, aki munkás cigit szívott,
kinek a jóból is, rosszból is kijutott,
Én a technokrata, szivárványból festett
álmot látott, s abból soha nem eresztett,
Én vigéc professzor, ki másokat tanít,
és minden leírt szót gyanúsnak lát, gyanít,
Én a próféta, ki hirdeti a jövőt,
tiszteli a múltat, s féli következőt,
Én vályogvető, ki sárból falat rakott,
S inog a hitében, s nem vár jobb holnapot,
Én a filosz, aki kalapácsot reszelt,
kit földje, anyjának emlője nem ereszt,
Én a rege-regős botcsinálta költő,
kapukat döngető, bálványokat döntő,
Én a zsebmetsző, ki más lelkekben kutat,
 s keresi a célt, és kutatja az utat,
Én a szántó-vető rossz gazda a földjén
idegen uralom jármát sose nyögné,
Én útszéli rabló, gaz, utolsó zsivány,
ki szereti a jót, és becsületért kiált,
Én garabonciás, vén furfangos deák,
ha kell a puskatűz, golyó elé eláll,
Én öreg ing, rossz széttaposott cipő,
mindig tudnám nekem, s másoknak is mi kő’,
Én kese lábú, roggyant hátú FAKÓ,
megújulás kedvét nem szegné csak bakó,
Én a kántor, aki másodállást kapott,…s
harangozó helyett húzza a harangot,
Én a hírvivő, a pusztában kiáltó,
igazért, szegényért mindenkor kiálló,
Én a bölcs, ki magam-, s másoknak bölcsködöm,
átlátok a fényen, és átjárok a ködön,
Én,…a mindent tudó,…az áprilisi kos,
csak magamnak vagyok,…s minek?… ily nagyokos….

Kapcsolódó írások