Időnként – bár ritkán,
de úgy érzem
a halál kis ördöge
motoz.
Bár bújkál, mégis súgja,
– el kell vele mennem.
de úgy érzem
a halál kis ördöge
motoz.
Bár bújkál, mégis súgja,
– el kell vele mennem.
Sicc innen kis mumus!
Ha majd búcsúznom kell,
megoldom, megoldja a sors.
Te arról úgy is tudni fogsz!
Emlék
Kezemhez értél, rögtön enyhült a bánat.
Látod! Ennyi kell „csak” a világnak.
Egy gesztus, egy jó szó, érintés a barátnak.
Annak, aki igazán már semmire sem várhat.
Mégis!
Ez az, miről a nagy költők is írnak.
Olvastam őket, tudom – az érzés fájhat.
Mégis!
Könnyebb annak, aki mellett emberek állnak.
– Mint friss cső a gyenge palántának.
Védő szárnyak a gólyafiókának.
Ha van benned erő, te is segíts másnak!
