A kétezertizenötös év nekem nagyon nehéz volt mert anyukám meghalt így a karácsonynak is úgy indultam idén nem anyunál töltöm, hanem magányosan. Kb. huszonkettedikén épp boltban voltam s csörgött a mobil telefonom egy nagyon kedves törzsvásárlóm hívott, hogy szeretne meghívni huszonhatodikára, ebédre a családjához. Megkaptam a címet s nagyon örültem e meghívásnak, s egyből Gyula jutott eszembe (egy terjesztőtársam, kit már évek óta meghív egy család szentestére), hogy lám-lám most engem is meghívtak.
Huszonnegyedikén még lapot adtam ki más terjesztőknek a szerkesztőségben. Hazaérvén az este nagyon fájdalmasan telt anyu nélkül így hamar le is feküdtem.
Huszonötödikén bejöttem Budapestre kaptam egy kis csomagot lisztet, cukrot, búzadarát, túrót, tejfölt sajnos tésztát nem, így ugrott a túros tészta. Sebaj, ezzel is elment az idő s mire este haza értem gyorsan néztem egy filmet a pici tizenkét fokos albérletünkben, amit fiammal bérlek, bár ő többet van a barátnőjénél, mint otthon, amit meg is értek. Reggel bal lábbal keltem, hogy miért, én se tudom de nem volt kedvem semmihez. Már már azon voltam le mondom Jenő bácsiék meghívását, de fülembe csengett az a lelkesedése, ahogy meghívott. Szépen felöltöztem s bevonatoztam Budapestre. Útközben még morogtam magamban, hogy biztos töltött káposztát kell enni amit én karácsonykor nem szeretek más napokon igen s ez igaz a hallére is. Szerencsésen megérkeztem sajnos öt percet késtem míg megtaláltam a házszámot. Szerény ajándékomat átadván töredelmesen bevallva, hogy én is kaptam, de mi nem vesszük hasznát így elhoztam a családnak. Aztán a család otthon lévő tagjaival Borcsával Jenő bácsi élete párjával s kisebb fiukkal Tamással (bár ő is már huszonéves, így nem olyan kicsi) ismerkedtem meg. Többi családtagot sajnos csak fotóról ismertem meg de így is nagyon szimpatikusak voltak s az unokák tündériek. Az egész családról szeretet és béke sugárzott. Az idő szaladt kész lett a finom ebéd isteni finom póréhagyma levest főzött Jenő majd azt követte Borcsa saját töltelékes sült liba, s kacsa lila káposztával, s burgonya pürével. A mennyei lakoma közbe is beszélgetünk s elmondtam tartottam tőle hogy káposzta hallé lesz, de boldog vagyok hogy nem az lett. Közösen elénekeltük a menyből az angyalt s én is kaptam ajándékot. A képeslapot (azóta a kis szoba falát díszíti a delfines poszter mellet) sírva olvastam el annyira meghatott s úgy éreztem újra lett családom. Majd ettünk finom sütit s az idő úgy elszalad a jó társaságban, hogy este nyolc órakor jöttem el. Boldogan s megbékélve hogy ilyen szép karácsonyom lett anyu nélkül is. Köszönöm a meghívást s e történetet azért is írtam le, hogy hátha más vásárlók is egyszer-egyszer meghívják az állandó terjesztőket valamilyen alkalomból mint ahogy korábbi számunkban pl. születésnapos hívót meg szülinapozni pár terjesztőt.
Likes
Nincs hozzászólás