XXVI.
Sárgán csordul a fény a falakra,
a pályaudvar árnyéka utcára
nyomul, járdáról a farkaskutyára,
ki oszlopra hugyál – jó magasra
fröcsköl a vizitálás, szikkadt kakát
szaglászik izgatottan s borzas farát
riszálva büszkén odébb áll. Napra
ült a balkonon a konyhaasztal
fürdőruhások isznak és kávéznak
s ronggyal hajkurásszák a maradékra
szállt bogarakat. Nyűtt bakancs talpa
lassan vontatja kocsiján a kukát
és aprólékos vizsgálatok után
járdára állítja borús arccal…
