A kocsi hörög, hangosan harákol,
majd sóhajtva sorol forgalomba,
gyorsultában is lomha és magányos,
gomolygó, vaskos füstjét dohogja.
A harmonikás most rágyújt, hallgatag
pipájára árnyékol a nagy kalap,
tábori székén ül nyugalomban,
kockás rongydarabbal homlokot töröl
és már játszik. A család kínai,
várnak s fogékonyságuk lírai:
küldik a kislányt – célja a kis vödör,
a harmonika hullámzik, zokog,
– apró lábai trappolnak a kövön,
kicsiny markában papírpénz ropog.
