Csomós Éva interjúja Tóth Verával A NAGY DUETT egyik profi versenyzője rutinosan énekel hétről-hétre milliók előtt élőben. Tóth Verát ugyanis a Megasztár című televíziós tehetségkutató verseny első szériájának győzteseként zárta szívébe az ország, ő pedig azóta is csak ontja magából a dalokat. Nemrég jelent meg a Zene kell nekem című új szólóalbuma, minden eddigi közül a legjobb. – Ez a lemez Nagy Tibor szerzeményeinek javából áll. Rangos énekesek által sikerre vitt dalok, amiket most te énekelhettél el. – Nagy Tibort már öt éve ismerem a Kikötő lemez kapcsán, ami 2005-ben jelent meg Tibor szerzeményeivel. Ezen énekeltem a Színpad című dalt, amit ő még Cserháti Zsuzsának írt, de amit Zsuzsa már sajnos nem tudott elénekelni. Ezért Tibor azt szerette volna, ha én éneklem föl. E kapcsán lett köztünk barátság. Azóta olyan vagyok náluk, mint egy pótgyerek. Járok hozzájuk vacsizni, s néha mondogatta, hogy szeretne egy jubileumi lemezt készíteni velem. Amikor pedig hivatalosan is felkért az új dalok éneklésére, gondolkodás nélkül rávágtam az igent. Czomba Imrét kértük fel hangszerelőnek, és az ő mostani felfogása varázsolta korszerűvé ezt a lemezt. Kicsit retro hatású, de mégis mai lemez lett belőle, tele örökzöldekkel.– Milyen volt a közös munka?– Nekem a munkamódszerem az, hogy nagyon gyorsan dolgozom, s ha kell, nagyon aprólékosan. Tibor is, én is a maximumot akarom kihozni, s úgy gondolom, inkább legyen meg az a hang tizenötször felvéve, mint egyszer sem vagy összesen kétszer. Vagyis, legyen miből válogatni, de ne alakítsunk ki káoszt belőle. Szeretem a maximumot hozni, de hallom azt is, amikor ez nem sikerül. Olyankor azt szoktam mondani, hogy menjünk haza, aludjunk rá egyet és inkább menjünk vissza másnap és csináljuk meg azt a dalt újra, de ne adjunk ki rosszat a kezünkből.– Tehát jobb egy kicsit pihentetni, majd frissen, tiszta lappal újra kezdeni.– Másnap már totál más felfogással állsz hozzá. S erre kell időt hagyni, mert két hónap alatt nem lehet egy lemezt megcsinálni. Ez az album egy év alatt készült el. Ezen szimfonikus zenekar van, vonósok-fúvósok játszanak, s én igenis ragaszkodom ahhoz, hogy legyenek rajta hangszerek, mert ebből áll össze teljessé. Nekem tetszik az elektronikus hangzás, ha jól meg van megcsinálva. Nyitott vagyok az undergroundra és az elvetemült hangszerelésekre is, de ez csak annyira vonz, hogy legyen korszerű. Abban a hitemben konzervatív vagyok, hogy a hangszereknek van jövője. Czomba Imi nagyon tapasztalt a szimfonikus hangszerelésben. Amerikában élt, dolgozott musicallel, itthon Ákosnak hangszerelt, de ő volt a Csináljuk a fesztivált hangszerelője, producere is. Vagyis abszolút tudja, hogy kell ezeket a dalokat újjá varázsolni. S Tibor ezt elfogadta, sőt, annyira lelkesedett, hogy az már szinte őrületes. S olyan jó azt érezni nekem, egy 25 éves embernek, hogy ő 65 évesen ilyen lelkes tud lenni! Megirigyelhetné egy-két huszonéves, az biztos.– Ennyi munka, s ilyen belemélyedés után talán nem is könnyű megmondani, hogy melyik a kedvenc dalod erről a lemezről.– Nagyon nehéz meghatározni, mert mindegyik mástól jó nekem. Például a régi Katona Klári dal, amit újra énekeltem, a Megint nagyon tetszik. Imádom a Sorskereket, ami most fut a rádiókban. A témája és a szövege miatt is imádom a Színpad című dalt. A Csak a zene kell nekem tényleg igaz, mert tíz percet nem bírok ki zene nélkül.– Demjén Ferencet hogy sikerült rávenned, hogy újra dalszöveget írjon?– Nem kellett őt annyira rávenni. Az volt a szerencse, hogy mi régebben már dolgoztunk együtt, Tiborral meg régi megszokott párosnak mondhatók a zeneszerzés és a dalszövegírás terén. Tudtommal nem nagyon ír másnak, így ez nekem abszolút megtiszteltetés.– Szeretnek téged.– Igen, mi baráti kapcsolatban vagyunk Demjén Rózsival. Van egy társaság, akivel már jártunk az ő farmján, s ha más is csak egyetlen napot eltöltene vele, azonnal megértené, hogy milyen ember is ő. Az, hogy három óra alatt megír három olyan szöveget, amitől az ember elkönnyezi magát – egyedülálló, nem sok olyat tudok mutatni ebben a szakmában.– Pedig páran írtak már neked.– Még Turczi István, Szabó Ágnes, Bradányi Iván, Juhász Sándor, Pozsgai Zsolt és Nagy Tibor írt a lemezre. A kedvencem Horváth Attila, Rózsi pedig a másik, mert egészen máshonnan közelíti meg a témákat. Hallgatom, s belegondolok, hogy hol vannak ma már ilyen szövegek? Orbán Tamás, aki még olyan gyönyörűeket tud írni, s elvétve akad egy-két fiatal is, csak nem tudunk róluk. Tudod ki jó szövegíró még? Az Anti Fitnessből a Tomi! Megdöbbentő dolgokat ír, de belőle is csak azt látni, hogy az EMO-s srác ül egy limó puffján. Az emberek nem gondolják tovább azt, amit az újságokban látnak, pedig ennél sokkal több van mindenkiben.– Nagyon jó, hogy ezt mondod, mert épp korábban olvastam tőled, hogy „Fontos, hogy ember tudj maradni és alázatos, nem elég a tehetség”. Te miben méred a sikert?– Én az élményekben mérem a sikert. A megélt élményekben, amiket meg tudok élni ezzel a zenei dologgal kapcsolatban.– Amit érzel, miközben énekelsz?– Pontosan. Nem muszáj nekem díjakat elnyernem ahhoz, hogy sikeresnek érezzem magam. Az élményben élem meg a sikereimet és ott érzem a mértékét, hogy mennyire, ahogy azt a közönség fogadja. Amíg 100%-osan, tiszta szívből, kedvvel és lelkesedéssel tudok énekelni, addig sikeresnek fogom magam érezni. Abban a pillanatban, amint ellenállást érzek azzal kapcsolatban, hogy színpadra lépjek – mert mondjuk rossz élmények érnek –, abban a pillanatban leteszem a lantot és továbbállok. Mert úgy egyszerűen nem lehet zenélni, hogy meg vagy keseredve. Baromi nagy felelősség a színpadon való lét. Olyan, mint amikor az ember meztelenre vetkőzik és kiadja a lelkét. Akkora felelősség. És ha ezt undorral csinálom, és nekem sem tetszik már ez az egész…–…akkor ennek a hiteltelensége azonnal kiderül. Mert már másképp állsz hozzá, az egész már eleve nem olyan.– Addig érzem a siker súlyát, addig tudom mérlegelni, amíg érzem a sikerélményeimet, amíg kapok egy apró kis pillantást, egy pici kis visszajelzést a közönségtől. Bármit. Tapsot, egy jó szót, tényleg bármit.– Örülök, hogy nem a sikert, fényt, csillogást említetted. – Mert azt nem csak a külsőségekben érzed. Azt úgy kell felfogni, hogy az embert néha tényleg bedobják egy limuzinba vagy elküldik egy repülőútra, ami nem más, mint egy bónusz track. Olyan ajándék, amit el kell fogadni és meg kell élni ilyet is, mert lehet, hogy nem mindenkinek adatik meg. De hogy én egy percig is ezzel vigéckedjek, meg feltűnősködjek az élményeimmel, azt már nem. Rengeteg élményem van, de senki még csak nem is tud róla, mert nem fogom elmondani. De ha én nem lennék itt, nem dolgoznék ezen, akkor nem lennének ilyen élményeim sem. Ha ilyesmi adatik, azt magadnak köszönheted, ennyi.– A siker élménye neked maga az éneklés vagy kell a közönséggel való kapcsolat és a visszajelzés is?– Mindegyik. Mert akkor is borzasztó sok endorfint érzek az agyamban, amikor otthon a fürdőkádban énekelek, de akkor is, amikor egy csónakban evezünk a közönséggel. Mert azért az egy nagyon jó dolog, amikor az ember érzi a visszajelzést, az együttműködést. Szerintem bármilyen formában is adod elő a zenét, annak nagy felelőssége, hogy hogyan tudod közvetíteni, amit kiadsz magadból. Igen, persze, vannak olyan helyzetek, amikor egy kicsit rutinszerűen sikerül, de akkor is lehet egy kis újdonságot belevinni, ha akarjuk.
Likes
Nincs hozzászólás