559. szám Vers

Chopin közben

Szerző:


ez az a fajta noktürn
mikor egyedül és
szinte semmit csak
magadban bent
befelé nézve kifelé
figyelve s a kettő
között hangolódva
arra ami nincsen

ami volt vagy ami van
arra hogy van ami
gyarapszik van mi
fogy e rogyadozó
égbolt alatt mi
az emberi elme
magára maradt
ringat a zene meg
megránt egy kicsit
majd simogat enyhén
lazán kisebb s még
apróbb hullámok
félig alva sehogy ébren
két elvillant másodperc
közötti térben apró
vízdombok és árkok

ringatva mint álmok
s tudva az egésznek
mindjárt vége mások
fénye vetül már
csak az éji égre
fölvillanyoz és
elborzaszt az

érzés ahogy aprókat
döccenve minimód
lassul gyorsul
csökken és nő a légzés
el-elgondolkodón
gyorsabban s lassabbul
erősb s gyengébb
az érverés s ez
olyan ritkán
tudatosul
nem érti magát a tudat
keres valami megfoghatót
a lényed cél értelem
de mind halványan
félig se egészen
se szomorú se vidám

tétova minden hajszál
rebbenése kéz a papírra
ahogy vonalakat helyez
betűket formál célt
valami mást keres
de érzi hogy tán
csak csalás az egész
olyan az élet az
értelem ez a bolygó –
beteg fán a penész…

2015. október, 2. díj

Kapcsolódó írások