Voltam Innen felejtős
Minden ős már rég el
Körívben látnak vissza
hagyva el saját feléjük
a jövőt Visszamenőleg
többszáz generáció mind
letagadná hogy vagyok –
s ez elmúlt már…
Tiszta ez a délután
Mint harsona hangos dudák
a dombháti vakító hó ellen
sötétbarnán villanó comb rács
mintás karmolt hát
Nahát Nitrogénfelhők
valódi szavannáról hallucináltan
sárga mocsár mentén
Ment az én… Alapjában
véve hiányzol Alapodban épp
üres a konyha Nincs egy rongya se már
Égett pirítós szag terjeng Édes beteges
illat Bűz gondolom mint barokk
trombiták párhuzama A Szahara
közepén útbaigazításul kezedbe
nyomott fényképekkel illusztrált
Alpok-térkép Ködösen látok csak
tőle Tej könnyek sós ízével
Vízzel töltött ballonok Nem
gáz s nem hőlég De lebeg
Szóval Domitianus börtönében
haltál meg volna inkább
Hallgat a rádió Akkor még
ritka volt A sáska kengyellel
és zablával s nyergelve útra kész
Krétán Minosz felé
hétszám S bengáli tigrisek
sakkoznak süllyedő hajón
Fölöttük seregnyi kormorán
S nincs sose lesz irgalom
***
Próbáltam hajót építeni vagy
csónakot hogy vitorlát bonthassak
s várost nem építhetek mert
a falak miket emelhetnék árnyék
mind s a napkeltével szétég Úgyhogy
kerestem egy üreges fát egy lepedőt
s mint bárkát rá a morajló folyóra
Műszereim is vannak megtalálni
a rajzolatokat miket a csillagok most
a bőrünkre rónak Csak legyen reggel
Nem tudom mit iszunk ma este
vagy hogy utazunk csak azt hogy
kellünk a víznek A folyó ránk vár
Hullámokba mártom a kezeim
s végighúzom ujjaim a hordalékon
mi Párizs megolvadt útjaiból maradt
Nem megy ez a dolog nekünk – nem
tudunk megkülönböztetni különválasztani
egy romvárost a folyótól Nem lehet
nem látottá meg nem történté
tenni azt amit elveszítettünk s mi
talán így és újra még egyszer
soha létre nem jöhet már
2013 szeptember, harmadik díj