Állok, s várok?!
Szállnék, de nem tudok!
Nem lehet üde frissítőt,
tikkadtság ellen szürcsölni nedűt.
Nem lehet itt,
ahol az eltévedt emberek
átlátszó zacskóktól,
átlátszó halált remélnek,
leheletnyi boldogság után.
Állok, s várok?!
Hinnék, de lehet még?
Nem lehet itt a lelketlenség dzsungelében,
a rohanásban, a figyelmetlenségben,
ahol a villamos robajban
dünnyögő nincstelenek
szagos szidalmainak
céltalan fájdalma
elborzaszt.
Ahol nedves vasakról
cseppenként csepegnek
a kitaszítottak borgőzös leheletei,
s megbúvó érdes tenyereik,
minden apró neszre kinyúlnak
talán egy jobb világ felé!
Likes
Nincs hozzászólás