Lassan
sárgás – vöröses levelek lepik el
a majdani gallyakat közös fánk tetején,
és belovagol az Ősz
parkokba, házak kertjébe, lépcsőházak udvarába;
hol vén lova megrázza sörényét,
s mi tapossuk a puha avart, nézve felfelé
az immár tisztán kivehető csillagok állását –
vacogtató, kardigános szerelemmel,
míg kályhánk
boldog duruzsolásba nem kezd…
2016 augusztus, különdíj
