Az idősödő férfi a hetvenedik évén túl is megőrizte az egészségét. Igaz, kertészmérnök munkája révén jó részt a természetben tölthette napjait. A sok elszívott cigaretta okán azonban panaszai kezdtek lenni. Igen, ekkor megijedt kissé. Ez volt közel tíz éve. Azóta a vitaminoktól kezdve a számtalan értrendkiegészítő gyógyhatású készítményekig maroknyi tablettát vesz magához napjában háromszor. A medvehagyma csepptől a gránátalmáig. A piacon hetente kétszer vásárolta több liter céklalevet kortyolgatja. Szobájában üldögél, egy cigarettát füstöl, a téli időbeb hamar elsötétedik. Kicsiny izgatottságot érez a kora esti lakógyűlés okán, viszont jóleső elégedettséget is. Kisnyugdíjasként három hónapja a ház megüresedett állásába, segédgondnoknak állt. Ebben a kis pozícióban is gyökerestül megváltoztatta a ház lakóinak az életét. Kezdődött a takarékossági lépéseivel, és folytatódott. Egy délután kiszámolta, hogy a korai sötétedéstől a reggeli világosságig hányszor is kapcsolják fel a lakók az ő lépcsőházuk automata világítását. Osztott és szorzott, watt és kilowatt, forintos tételeket jegyzetelt. Az egy lépcsőház havi villamosenergiára fordított összege a fel-lekapcsolt automata rendszerből következtében közel húszezer forintot eredményez.
Jól lehet élni, de nem ennyire gazdagon, vélte az öreg. A következő lakógyűlésen már kész tervvel, programmal állt elő a takarékoskodás jegyében. Így történt hát az előző három hónap, amint Balázs bácsi betöltötte a segédgondnoki állást. Egy nagyáruházban potom áron, kedvezményesen kézi zseblámpákat vásárolt, és szétosztotta a lépcsőház minden lakástulajdonosának. Egy-egy készenléti elemlámpát a bejáratnál és a hátsófronti ajtónál helyezett el, és egyet még a liftben. Ezt követően a megbeszélt időpontban lekapcsolták a lépcsőház automatavilágítását. Néhány szitokszót nem számítva, pár hónappal később Balázs bácsi megállapíthatta: az új rendszer életképes és működik. Következő lépése a földszintes tároló helyiség kiürítése volt, és a közös képviselő anyagi támogatásával vásárolt néhány kerékpárt, és áramátalakító berendezést. Mivel önként jelentkező nem akadt, így az öreg tekerte az egyik kerékpárt naponta két órát, áramot generálván. Erre egy esetleges árampótlás okán érezte szükségét, és ezért, mint felelős lakó, mindent meg is tett. Az öreg kiszellőzteti ablaknyitásnyi időre a lakás nagyszobáját. Igaz, dohányzik, de nem képes elviselni a dohányfüstöt, amint elnyomja az elszívott cigarettát. A jégszekrényből bögre hideg tejet tölt magának, és lassan készülődnie szükséges a lakógyűlésre.
A közeli irodaház nagytermének majdnem minden széksorának széke foglalt. A ház lakói ki-kit ismer beszélgetéssel ütik el az időt. Mohonyi úr kezében egy rézcsengővel csilingelget, a terem rögvest elhalkul. Ismertetik a gyűlés tárgyalandó témaköreit, majd előzeteses felszólalás: Alaki úr kér szót.
– Hölgyeim és Uraim! – kicsit köhécsel, majd folytatja. – Lakótársak! Nem is teljes örömmel mondhatom, Veckei Balázs bácsival egy lépcsőházban lakom. Az ő takarékossági megoldásaira reflektálnék. Sz…r az egész! Minden esti hazajövetelkor egy elemlámpát használni, s feljutni vele a hetedikre bosszantó próbálkozás! Azt azért megköszönhetjük, hogy a liftben legalább meghagyták a világítást. Bizonyára ez a sötét lépcsőház akkor lesz belátható, ha megvilágosodom!
– Olvasson Stephen Kinget! – vékonyka, szemüveges férfi kiáltja oda a hátsó sorokból. Balázs bácsi szinte rögvest szót kér. Az őt ért támadás váratlanul érte, hisz Alaki úr és az ő gyereke egy osztályba járt a gimnáziumban.
– Tisztelt lakótársak… nincs szándékomban takarékossági döntésünket megvédeni. Nincs rá szükség, a rendszer működik. Felkapcsolt vagy nem felkapcsolt lámpákról van szó. A tény az, amit Alaki úrnak mondhatok, havonta a lépcsőház közel harmincezer forintot takarít meg. Egy évben majdnem 400 000 Ft-ot. Ha a többi hét lépcsőházban is meglépjük e takarékossági lépést, a ház egy évben több mint 3 millió forintot spórolhat meg! Végül is mondhatni a közészjárás szerint, a villanyt nem azért kapcsoljuk le, hogy sötét legyen, hanem csupán azért, mert takarékoskodni szeretnénk.
Balázs bácsi szavait követően kissé meghajol, tapsot igaz nem várt, mégis bosszús közönyt vél a körötte ülők csendjéből.
– Tisztelt Ülésvezető, egy pár szót szeretnék szólani. – Malvinka néni kérésére Mohonyi úr egy „tessék” -et présel ki ajkán. – Szeretett lakótársaim, jómagam is Vickei segédgondnok úr lépcsőházában lakom. A bejáratunk előcsarnokában a nemrég óta használatos két szelektív kukán kívül ott van a postaszekrény mellettin egy cserépben az igencsak megnőtt datolyapálma növényünk. Gondolom, lakótársaim nevében „virágot” mondhatok. Ezt a cserepes növényt évek óta együtt ápoljuk Andrea nénivel. És lenne egy megjegyzésem, Vickei segédgondnok úr! Igaz-e, hogy a téli időben az előtérben szokott dohányozni? Ugye, kedves lakótársak, tudhatjuk, hogy az esőerdők milyen brutális módon pusztulnak a globális széndioxid kibocsátó ipari gyárkomplexumok okán szerte a világon. Kérdem én, kedves lakótársak, mi lesz a cigaretta füstnek kitett növénnyel? Mi lesz a mi szeretett virágunkkal?
A nő szavait követően a ház éves elszámolását ismerteti Mohonyi úr, Balázs bácsi szinte illetlen rosszkedvvel hallgatja a gondnokot. Hát az igaz, Malvinka néni, jól hátba támadta a mi virágunkkal. Szinte észrevétlenül távozik a gyűlésről, hazaindul. El sem tudta mondani két új ötletét, hogy a liftet csak a hatvan éven felüliek, gyermekek és betegek használhatnák, az ötödik emeletig. Ugye a lift motor is nagyon sok energiát emészt fel, és ugye takarékoskodni kell, hisz mégis csak ő, Balázs bácsi a háznak segédgondnoka…
2015 január, 3. díj
