Az én régmúltam,
Mint szállt sok szó
lengi a tájt,
S ma mába nyúltan,
Kint karol égi szellő
szájt.
A sors üzen:
Más már tilos,
Az élet tűzen
Ócska papiros.
Még élek és vagyok:
Testem fáradtan fáj,
Emléket hagyok,
mint nagyok,
Búsulok,
mint viharon táj.