A tűz oly szépen ég
nézem, csak nézem én
a mélységek felszínén…
Hallgatom lelkem énekét
Ami a szavakból itt maradt
gúny, kacaj, egy mozdulat
Ígérted, mellettem maradsz!
Rászedtél Te is! – de lelkemnek rabja vagy!
Elteltek évek, örül a fej
Ki tehet róla, ha így megy el?
Nincs más, csak magányos estek
Magukhoz ölelnek a csendek…
Likes
Nincs hozzászólás