Hajnalodik. Az egész éjjel tomboló jeges szél miatt alig aludtál. Éhes vagy és fázol.
Milyen jó lenne egy bögre forró tea. Vagy a tegnap este kapott borból legalább egy deci – de annyi se maradt.
Lassan ébred a város. van, aki már kutyát sétáltat. Kialszanak az
éjszaka fényei. Ködös szürke nap ígérkezik. A leheleted elvész a párás
félhomályban. A kukásautó üríti a kukákat, villamos csenget. Közben
kivilágosodik. Kotorászol a zsebedben. Találsz egy húszast, meg néhány
forintot. Semmit se adnak érte – talán egy kiflit.
A szatyorral a kezedben elindulsz a csarnok felé. Gyalog, mert nyitásig
van még idő. talán a büfében lesz egy kis maradék. Az éhség vezérli
lépteid. Minden reggel így kezdődik. A reménytelenségben egy kis
remény. Egy hét és karácsony. Már az ötödik tél az utcán… karácsony…
próbálod elhessegetni, tavaly is könnyes volt a szenteste és az azt
követő éjszaka.
Amikorra odaérsz, már nyitva van a piaci büfé. Még kevés a vendég.
Le-föl sétálsz. Végre találsz egy fél adag gyümölcslevest. mohón
kanalazod. Ez is valami. közben arra gondolsz, hogy nap, mint nap
éheznél – ha nem lenne ez a lehetőség. Jóember! – szól egy vendég, és
letesz egy fél tányérnyi káposztás tésztát. – Egye meg! – Köszönöm –
feleled és leküldöd a gyümölcsleves után. Néhány lépésre tőled
sorstársad figyeli, hogy eszel. Nagy úr az éhség. miután végeztél,
körbesétálsz. Egy ismerőstől kapsz egy ötvenest. Beváltod fröccsre.
Lassan iszod, hogy tovább tartson.
Dél van, ilyenkor vannak a legtöbben. Fél adag vadas. Rácsapsz és
bekanalazod. Találsz még egy fél fasírtot egy szelet kenyérrel. A
szatyorba süllyeszted, jó lesz vacsorára.
Szürkül a délután, egyre kevesebb a vendég. Találsz egy vissza nem vitt
sörösüveget. Elrakod. Ez is huszonöt forint. Akad még egy kis ragu, jól
esik – meg soká is lesz a holnap reggel.
Záróráig maradsz, legalább addig sem fázol. Otthagyod a csarnokot. Buszra szállsz. Elindulsz az árkádok felé…
Egy hét múlva karácsony és hideg lesz az éjszaka.
Lassan ébred a város. van, aki már kutyát sétáltat. Kialszanak az
éjszaka fényei. Ködös szürke nap ígérkezik. A leheleted elvész a párás
félhomályban. A kukásautó üríti a kukákat, villamos csenget. Közben
kivilágosodik. Kotorászol a zsebedben. Találsz egy húszast, meg néhány
forintot. Semmit se adnak érte – talán egy kiflit.
A szatyorral a kezedben elindulsz a csarnok felé. Gyalog, mert nyitásig
van még idő. talán a büfében lesz egy kis maradék. Az éhség vezérli
lépteid. Minden reggel így kezdődik. A reménytelenségben egy kis
remény. Egy hét és karácsony. Már az ötödik tél az utcán… karácsony…
próbálod elhessegetni, tavaly is könnyes volt a szenteste és az azt
követő éjszaka.
Amikorra odaérsz, már nyitva van a piaci büfé. Még kevés a vendég.
Le-föl sétálsz. Végre találsz egy fél adag gyümölcslevest. mohón
kanalazod. Ez is valami. közben arra gondolsz, hogy nap, mint nap
éheznél – ha nem lenne ez a lehetőség. Jóember! – szól egy vendég, és
letesz egy fél tányérnyi káposztás tésztát. – Egye meg! – Köszönöm –
feleled és leküldöd a gyümölcsleves után. Néhány lépésre tőled
sorstársad figyeli, hogy eszel. Nagy úr az éhség. miután végeztél,
körbesétálsz. Egy ismerőstől kapsz egy ötvenest. Beváltod fröccsre.
Lassan iszod, hogy tovább tartson.
Dél van, ilyenkor vannak a legtöbben. Fél adag vadas. Rácsapsz és
bekanalazod. Találsz még egy fél fasírtot egy szelet kenyérrel. A
szatyorba süllyeszted, jó lesz vacsorára.
Szürkül a délután, egyre kevesebb a vendég. Találsz egy vissza nem vitt
sörösüveget. Elrakod. Ez is huszonöt forint. Akad még egy kis ragu, jól
esik – meg soká is lesz a holnap reggel.
Záróráig maradsz, legalább addig sem fázol. Otthagyod a csarnokot. Buszra szállsz. Elindulsz az árkádok felé…
Egy hét múlva karácsony és hideg lesz az éjszaka.
