Hideg, kemény derékalja,–
az aluljáró kőlapja.
Foszlott, rongyos takarója;
nappal hordott rossz kabátja.
Behajlított csúzos karja
zsibbadó, fájó párnája.
Zsíros, kajla a kalapja,
lóg alóla csapzott haja;
borostás arcát takarja.
Csukott, könnyes szeme párja
mögött emlékek homálya.
Mára már nincs semmi mása,
csak két hűséges barátja:
Fejénél üveg piája,
s melegen simul hozzája
bús szemű kócos kutyája.
az aluljáró kőlapja.
Foszlott, rongyos takarója;
nappal hordott rossz kabátja.
Behajlított csúzos karja
zsibbadó, fájó párnája.
Zsíros, kajla a kalapja,
lóg alóla csapzott haja;
borostás arcát takarja.
Csukott, könnyes szeme párja
mögött emlékek homálya.
Mára már nincs semmi mása,
csak két hűséges barátja:
Fejénél üveg piája,
s melegen simul hozzája
bús szemű kócos kutyája.
Így borul rá éjszakája.
