Apám meghalt s anyám is elhagyott,
Ekkor a szívemben valami megfagyott.
Azóta lettem árva,
S szívem kulcsra zárva.
Árva lett a létem,
Mit szívednek adtam, azt vissza sosem kérem.
Mindent, mit éreztem és gondoltam,
Tiszta szívemmel nyújtottam.
Lehet jókedv, bú és magány,
Költő lelkem csupa talány.
Szüleimet őrzi a fekete lég,
Veled magányom örökre ég.
Átadva mindent mi ő maga,
Elillan a semmibe, de ott marad az illata.
Emlékekből táplálkozva küzdj és akarj,
Szívedbe így csitul el a moraj.
Megnyugszik ki fél és remél,
Őrizd meg a kincset, mi szívedben él.
